- A megyék közül elsőként Pest megyében fogadták el a költségvetést. Hogyan néz ki a megye 2011-es éve számokban?
- Sajnos nem jobb, mint amilyen 2010-ben volt. Már az is eredmény, hogy az állami ágon érkező bevételek (a normatíva, és az átengedett SZJA) 2006-óta tartó csökkenése megállt. 

2006 és 2010 között folyamatosan csökkentek a bevételek (változatlan, sőt adott években még növekvő feladat-ellátási kötelezettség mellett).  A normatíva, legalábbis átmenetileg, nőtt, az átengedett SZJA és az illetékbevételek azonban ötödére, illetve harmadára csökkentek (2006-hoz mérten), márpedig a megyei önkormányzatok kizárólag e három forrásból jutnak működésre fordítható bevételhez. Hangsúlyozom, Pest Megye Önkormányzata saját adókivetési joggal nem rendelkezik, továbbá területi ellátási kötelezettséget sem adhat át, így a 2006 és 2010 közötti időszakban elvont 15 Mrd forint bevétel szükségszerűen hiányt, adósságot generált. 

A 2011. évi központi költségvetés, igaz szerény mértékben, megemelte az önkormányzatoknak járó állami ágon érkező bevételt. Messze nem kompenzálta azonban a korábbi évek elvonását: Az átengedett SZJA 2006-ban még közel 5 Mrd Ft volt, így a tavalyi SZJA bevétel 13%-os növekedésével rendelkezésre álló 953 millió forint még mindig mesze alatta marad az öt évvel ezelőtti szintnek, a normatíva 8,1 Mrd forintra történő emelése pedig jó hír, de még mindig nem fedezi az intézmények valódi költségeit. Ráadásul a harmadik pillér – az illetékbevétel – tovább csökken. 2006-ban még 5,8 Mrd forint volt az önkormányzat illetékbevétele, ehhez mérten 2011-ben már csak 2 Mrd forinttal számolhatunk. A helyzet tehát lényegében változatlan: a 2006. évi költségvetéssel összehasonlítva az önkormányzat az akkori bevételek mindössze 69%-ából látja el a mintegy tizedével több feladatot. 

Tény: az önkormányzat egyelőre képes finanszírozni az alapellátásokat, kifizetni a béreket, működtetni az intézményeket. Egyes juttatások, illetve dologi kiadások megfizetésében ugyanakkor komoly késések adódtak 2010. harmadik negyedévétől – és a 2011-re áthúzódó tartozások komoly tételt jelentenek az idei év költségvetésében, amely e nélkül is erősen deficites. 4,7 Mrd Ft a folyó évi működés hiánya, míg a 2010. évről áthúzódó kötelezettségekre képzett tartalékkal együtt mintegy 8,1 Mrd Ft külső forrásbevonásra (és/vagy ingatlanértékesítésre) szorul rá a megyei önkormányzat, amelynek költségvetési főösszege mintegy 34,9 Mrd Ft. 

A kiadások között a sokat emlegetett eladósodottság, pontosabban annak folyó évi adósságszolgálata korántsem jelent akkora és olyan komoly jelentőséggel bíró tételt, mint ahogy a sajtóban rendszerint szóba kerül (egyes önkormányzatok esetében bizonyára nem ok nélkül). Pest Megye Önkormányzata esetében nem ez a hiány forrása, és általában is kijelenthető, hogy a megyei önkormányzatok számára, 2010-től, a folyó hiány mértéke, illetve ennek hátterében az önkormányzati feladatellátás eleve fenntarthatatlan és működésképtelen modellje jelenti az elsőszámú problémát. Ezért hangsúlyozzuk minden fórumon, hogy jelenleg bárki is a fenntartó, mivel az oktatás, a szociális ellátás, vagy a nevelőszülők díját nem kapja meg az államtól – a hiány automatikus. A rendszer összeomlását eddig is csak az önkormányzatok hitelfelvétele és egyéb bevételszerzési lehetőségei akadályozták meg. Ha voltak ilyenek. 

Mostanra már mindenki számára nyilvánvaló, hogy az elmúlt nyolc év alatt az önkormányzati rendszerből elvont 800 Mrd Ft nem pótolható  vissza. De még csak az a 176 Mrd forint sem, amit a megyei önkormányzatoktól vettek el 2006 és 2010 között. Az országnak nincs ehhez tartaléka – így folytatni kell a korábban megkezdett munkát, a szigorú és feladatarányos finanszírozást, a kiadások lefaragását. 2006-ban sem került az önkormányzat csődbe, és azóta sem, mert minden évben sikerült jelentősen mértékben faragni a kiadásokon. A számított különbség mára már eléri az évi 6 Mrd forintot, miközben a létszám ötödével, az intézményi kiadások negyedével csökkentek. Okkal gondoljuk, hogy az önkormányzat hitel- és működőképessége a 2011. évi költségvetéshez meghozott intézkedésekkel fenntartható, de azt is látni kell, hogy számítunk a megyei önkormányzatok megsegítésére – még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a mozgástér igen szűk, és az önkormányzati rendszer átfogó konszolidációjára sem számíthatunk, csak alapos előkészítést követően. 


- Több megyében (önkormányzatok, intézmények tekintetében is) a költségcsökkentés, - realizálás volt az elmúlt hetek egyik fő  feladata a költségvetést illetően. Önök milyen költséghatékonysági módszereket vezettek esetleg be?
- Több lehetőség is van arra, hogy megfogjuk a költségeket. Az első és legfontosabb feladat azonban az, hogy ne akarjuk megőrizni a szervezetet, az intézményi struktúrát és a vezetési-irányítási rendszert mindenáron olyannak, amilyen volt. Főleg most, amikor egyértelművé vált, hogy a 2004 előtti állapotok helyreállítására nincsen lehetőség, és így elkerülhetetlenné vált, hogy az önkormányzatok alapvetően végiggondolják azt, hogy milyen úton érdemes elindulni – mert változni kell, az bizonyos. Aki még nem tette meg, annak most itt az alkalom arra, hogy végiggondolja az önkormányzat által biztosított ellátások és szolgáltatások hatékonyságát, valamint azt, hogy mely tevékenységek kapcsolódnak ténylegesen az értékteremtéshez, mert ami nem – az veszteség. Veszteség akkor is, ha egyébként költséghatékonyan látjuk el a feladatot. A legegyszerűbb példa erre a Hivatal átszervezése – melynek létszáma például a főváros működését irányító szervezethez képest már az átszervezés előtt is sokkal kisebb volt, ténylegesen hatékonyabb azonban csak a felesleges vezetési szintek megszűntetésével lett. (A hivatal létszáma, amely 2006-ban még 161 fővel működött, mára már nem éri el a 120-at.) De ez csak a példa egyszerűsége miatt

emeltem ki, mert a változtatások többsége nagyságrenddel nagyobb jelentőséggel bír; ráadásul az igazi érték is ott mutatkozik meg, ahol az ellátások, illetve a szolgáltatások minőségének megőrzése, netán javítása kézzelfogható az emberek számára.  

Arra a kérdésre, hogyan lehet valódi változást elérni, a Pest megyében bevezetett feladat-finanszírozási rendszer – mi úgy nevezzük FELFIN – az egyik legjobb példa. Még 1999-ben döntöttek a bevezetésről, eredendően a közoktatásban, így már 10 éve az egyik legfontosabb eszköze a működés folyamatos fejlesztésének. Nem egyszeri, és nem azonnal eredményt jelentő eszközről van szó. Hanem egy integrált információs és irányítási rendszerről, amely folyamatosan nyomon követi és egyben szabályozhatóvá is teszi az intézmények gazdálkodását, az adott feladatokhoz kapcsolódó fajlagos költségek kézbentartását, sőt lehetőséget nyújt a folyamatos fejlesztésre, mégpedig úgy, hogy a mért adatok és eredmények mindenki számára átláthatóak. Óriási, minőségbeli különbséget jelent, hogy a rendszer nem ad hoc méréseken és döntéseken alapul. A direkt költségmegtakarításon túl csak néhány példa a járulékos haszonról: a szervezet integritása (a bizalom) erősödik, a hivatal döntés-előkészítő munkája felgyorsul, a szakmai irányítás előtérbe kerül, és talán a legfontosabb: az intézmények vezetői a transzparens játékszabályok önálló felelősséghez és mozgástérhez jutnak – ami a legjobban megtérülő befektetések egyike. 

A rendszerben keletkező információk és helyben elért eredmények átláthatóságának erősítése már csak azért is megtérül, mert attól a pillanattól kezdve, amikor folyamatokat kézben tartjuk, megalapozott terveket lehet készíteni az önkormányzat szervezetének optimalizálására. Így történt nálunk is. Pest Megye Önkormányzata intézményrendszerét jelenleg 6 integrált gazdálkodási központ szolgálja ki gazdasági/pénzügyi szolgáltatásokkal. Jelentősen csökkentette a gazdasági területen foglalkoztatottak számát és általában növelte a mérethatékonyságot; és mivel integrált informatikai rendszerről van szó, ugyancsak erősítette az átláthatóságot. 

Említhetném még a kontrolling folyamatok erősítését, és ismételten a hivatali működés jelentős egyszerűsítését a vezetési szintek csökkentésével, amelyek azt a célt szolgálták, hogy a folyamatok kézbentartása mellett karcsúbb és agilis szakmai, valamint gazdasági/pénzügyi irányítás legyen az önkormányzatban. Az intézmények szintjén hasonló lehetőséget jelent az, hogy például az átvett intézményeket tagintézményként, illetve telephelyként egy létező intézmény keretében tartja fenn az önkormányzat. De azt is látni kell, hogy nem minden kihívás igényel alapvető szervezeti változtatásokat. Nem egy esetben csak a módszeres és következetes fegyelmezettség szükséges ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. Pest Megye Önkormányzatában 2006 és 2010 között a nyugdíjas korú munkavállalók számát például több mint harmadára csökkentettük, de említhetném a szakképzési profilok tisztítását, vagy éppen az üres álláshelyek betöltése rendjének szabályozását, vagy azt, hogy a speciális szakellátást, szakmai szolgáltatásokat egyre nagyobb arányban az erre szakosodott szolgáltatóktól kvázi „rendeli meg” az önkormányzat. 

Sok és sokfajta eszköz áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy a költségeket „megfogjuk”. Pest Megye Önkormányzata ebben a kérdésben sok tapasztalattal rendelkezik. Persze minden önkormányzat helyzete, adottságai és lehetőségei nagymértékben eltérnek, de azt gondolom, hogy rugalmas gondolkodással sokat fogunk még egymástól tanulni. Mindjárt említenék kettőt olyan tényezőt, amely tanulságos lehet mindenkinek: (1) Pest megyében a 2006-2010-es ciklus közgyűlése olyan ciklusprogramot fogadott el,

amely központi kérdéssé emelte a Szolgáltató Önkormányzat megvalósítását; (2) az intézkedések többsége elsősorban a közép- és hosszú távon realizált teljes, illetve jelentősebb eredményt – egyszóval nem árt észben tartani, hogy miért is szeretnénk javítani a hatékonyságot, és hogy milyen távlatban érdemes tervezni. 


- A Pest Megyei Önkormányzat tartja fenn a legtöbb intézményt a megyék közül. Hogyan sikerült ezt megoldani?
- Közel 1,3 millió ember él Pest megyében. A lakosságszám tehát sokkal magasabb, mint a hazai megyék „átlagos” népessége. Már csak ezért is többé-kevésbé adottságnak tekinthető az intézmények viszonylag magas száma. Még akkor is, ha valójában nem 55 (4 közművelődési és közgyűjteményi, 20 szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi, valamint 21 oktatási és művelődési) intézményről van szó, hanem sokkal többről. A tagintézményekkel és a telephelyekkel együtt nagyíjából 100 helyen vagyunk jelen abban a formában, ahogy az emberek egy-egy intézményre gondolnak – például egy iskolával, vagy egy múzeumi kiállító hellyel – és ebből a szempontból lényegtelen, hogy a takarékos és hatékony működés érdekében az adott iskola önálló, vagy tagintézmény. 

Az önkormányzat működését elsősorban törvényekből következő kötelezettségek határozzák meg. Már az elmúlt években jellemzővé vált, hogy a megyei önkormányzat kiadásainak több mint 99%-a kötelezően előírt feladatokkal összefüggésben keletkezik. Hogy ebből az intézmények száma mégsem következik automatikusan, arra az a magyarázat, hogy az önkormányzatok kötelező feladatait elsősorban területi ellátási kötelezettség formájában írják elő a jogszabályok, így nagyon sok minden múlik azon, hogy milyenek az egyes önkormányzatok lehetőségei, mondhatjuk úgy is, az adottságai, és hogy a közgyűlések milyen szempontok szerint határozzák meg az intézményrendszer összetételére és szerkezetére vonatkozó elvárásaikat. 

Az adottságokra kiváló példát jelent a szakrendelők kérdése – más területi önkormányzatokkal szemben például sajátos módon, mondhatni történelmileg, úgy alakult, hogy Pest Megye Önkormányzata egészségügyi intézményeinek a száma relatíve nagy: hét nagy intézményről van szó, elsősorban a szakrendelők miatt. A prioritások tekintetében már sokkal nehezebb tetten érni a dolgokat - arra vonatkozólag ugyanis nincsen egységes, országos felmérés, hogy az egyes megyék által fenntartott intézmények száma és a területi ellátási kötelezettségeik tekintetében milyen eltérések lehetnek, és hogy lehet-e megállapítani e kérdésben bármilyen benchmarkot – annyi bizonyos, hogy az önkormányzatoknak mozgásterük van a tekintetben, hogy a feladatellátást hány intézmény fenntartásával kívánják megvalósítani. 

Bárhogy is van, nem javasolnám, hogy bárki túlzott reményeket fűzzön az e tekintetben meglévő tartalékokhoz. Pest Megye Önkormányzata is már évek óta következetesen tartja magát ahhoz, hogy az intézményrendszer egyre „karcsúbb” legyen. Az intézményi önállóságon belül az integrált gazdálkodási központok kialakítása is ezt a célt szolgálja, mint ahogy a Közgyűlés azon döntése is, hogy intézményt a megye nem vesz át, csak feladatot – ha az addigi fenntartó tovább már nem képes a vállalni –, és érdemes megemlékezni azokról a stratégiai jelentőséggel bíró megállapodásokról, amelyek keretében speciális szakellátást, és szakmai szolgáltatást tudunk biztosítani. Nem saját fenntartású intézményekben, hanem az adott területen aktív, hozzáértő szervezetek, intézmények segítségével, ami (mint már említettem) szintén egy jó megoldás arra, hogy nagyobb hatékonysággal, kisebb bürokráciával, és jobb minőségben biztosítsa az önkormányzat az ellátást azokban a szegmensekben, ahol saját fenntartású intézmény létrehozása és/vagy bővítése közgazdaságilag és szakmailag sem indokolt. 

Ezért hangsúlyozom minden lehetséges alkalommal, hogy az 55 jelenlegi intézmény egy rendkívül koncentrált és a megye területét – legalábbis az adott működési feltételek mellett – optimálisan lefedő hálózatot alkot, de igazi értékét csak az mutatja meg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a négy évvel ezelőttihez képest 10%-kal nőtt az ellátottak száma, és Pest megye népessége is folyamatosan nő. Rendkívüli eredménynek tartom, hogy mindezek ellenére Pest megye nem veszített teret, éppen ellenkezőleg, nagyobb a „piaci részesedése” a közszolgáltatások, az oktatás, a szociális ellátás és a gyermekvédelem, továbbá az egészségügyi, a kulturális és közművelődési ellátás és szolgáltatások biztosításában, a megye területén, mint volt akár csak négy évvel ezelőtt. 


- Mi az, amire nem futotta a keretből?
- Szeretném, ha egy kicsit átfogalmazhatnám a kérdést. Nem azért, mintha nem kellett volna fontos döntéseket meghozni a 2011. évi költségvetés elfogadásához. Mégpedig olyan intézkedéseket, amelyek csökkentik az önkormányzat kiadásait, megszűntetnek, vagy az adott törvényi szabályozás szerinti minimális szinten állapítanak meg juttatásokat; de még ilyen körülmények között is fontosnak tekintettük, hogy ne a fűnyíró elvén vágjuk vissza a kiadásokat. Gyorsan hozzáteszem: amennyire lehetséges volt. a január 28-án elfogadott döntések között a legtöbb sajnos már szimpla elvonás: például a Bursa Hungarica ösztöndíjasoknak korábban megszavazott kiegészítés felfüggesztése, az osztályfőnöki pótlék csökkentése arra a szintre, amit a törvény előír, vagy éppen a cafetéria csökkentése, a munkáltatói lakáskölcsönök folyósításának felfüggesztése, egyes díjakkal járó pénzjutalmak megszűntetése. 

A FELFIN szigorítása ezzel szemben elválaszthatatlan a tíz éve megkezdett munka eddigi eredményeitől. Szerves folytatása a szakmai munkának, amely idén is feladatarányosan osztja el a terheket az oktatási intézmények között. A karbantartás optimalizálása (összevonása a gazdálkodási központokba) ugyancsak előremutató döntés lehet, ami nem csak a folyó évi költségek csökkentését szolgálja, hanem egy hosszabb távon is hatékonyabb, eredményesebb működést. Az pedig stratégiai kérdésnek tekinthető, és minden bizonnyal az önkormányzati rendszer reformjának legfontosabb kérdéseit vetíti előre, hogy az alapfokú művészetoktatás, egyes kollégiumi férőhelyek, egyes múzeumi kiállítóhelyek, valamint a Pest Megyei Könyvtár fenntartásának terheit – és általában az egyes települési infrastruktúrák fenntartásának terheit – hajlandóak-e megosztani velünk a települési önkormányzatok legalább ott, ahol az adott intézmény fenntartása nem következik szükségszerűen a területi ellátási kötelezettségből.

A januári közgyűlés döntései, szám szerint 21, mintegy 1 Mrd forint megtakarítást eredményezhetnek. Újabb jelentős kiadáscsökkentés, amely messze nem a legelső, hanem 2006 novemberétől számítva már a sokadik. Végeztünk egy számítást arról, hogy például ha feladatokat ugyanazzal a szervezettel, dologi kiadásokkal, fejlesztésekkel végeznénk, mint 2006-ban, akkor 6 milliárd forinttal lenne nagyobb az idei év kiadási szintje! Ez nagyon magas szám, jelentős eredmény, a 34 milliárd fontos teljes költségvetéshez képest. A tavalyi évről áthúzódó, valamint az idei év működésének alulfinanszírozásából keletkező hiány – mintegy 8 Mrd Ft – ezért „hiányzik” olyan nagyon a keretből, és ezért olyan fontos a cél, hogy erre legyen forrás addig is, amíg sor kerül az önkormányzati rendszer átfogó konszolidációjára. 



MCOnet-Kovács Tünde